Fluri egy konferencián annak a szándékának adott hangot, hogy "nyomon akarjuk követni a blúzaink útját", és a
logisztika teljes átgondolását sürgette. Ezt részben megtette az elektronikus kereskedelem, ám a blúzt valahogy mégis el kell juttatni a vevõhöz. Ma már az olasz világmárkák is szorgos szingapúri vagy malajziai nõi kezekre bízzák a gyöngyözést és más, jó szemet és fürge ujjakat kívánó munkát, hiszen a Ázsiában mindezt sokkal olcsóbban végzik el, mint az olasz munkások.
Sokszor Közép-Kelet-Európában van a nagy logisztikai raktár, oda futnak be a Távol-Keleten gyártatott holmik, hogy újból elinduljanak valamelyik fejlett nyugati állam bevásárlóközpontjaiba.
A logisztikai cégeket egy nap a környezet legnagyobb szennyezõiként vonják majd felelõsségre - jósolták a szakmai tanácskozáson. Egyelõre nem tudni, merre van a kiút, annyit azonban megállapítottak, hogy egyre nagyobb problémát fog okozni, hogy a divatérzékeny textiláruk életciklusa rövid, a szállítás pedig a növekvõ energiaköltségek miatt drágább. Lehet, hogy 50 év múlva ezek a szempontok magától értetõdõen erõsebb érvek lesznek, mint az egyes teendõk kiszervezésének nyeresége és a Távol-Kelet munkával való ellátása. Az "ökológiai lábnyom" majdani mértékérõl még elképzelés sincs.
