Kezdõdik a báli szezon. A lányok, asszonyok szétnéznek a szekrényükben, mit is lehetne felvenni a városi, vállalati, szakmai szövetségi bálokra, táncos mulatságokra. A kereskedõk azonban azt állítják: a társasági élet eme üzletileg is hasznos rendezvényei nem igényelnek feltétlenül alsószoknyás haute couture kreációt. A lényeg, hogy jól érezze magát a ruhában viselõje. Az elegáns fekete szoknya, a csillogó felsõ és kis kabátka az adu ász, amelyet nem lehet "felülütni".
Nagyestélyit és fürdõruhát próbálni egyik nõ sem szeret. Ilyenkor ugyanis kiderülnek az alak nehezen korrigálható hibái.
A felül szinte semmi, mélyen dekoltált, bõ szoknyás, túldíszített vagy éppen uszályos nagy ruhák hátránya, hogy keveseknek állnak jól és egy szezonban maximum kétszer veheti fel õket tulajdonosuk. Minél egyedibb, karakteresebb az estélyi, annál ritkábban viselhetõ.
Természetesen a közéleti személyiségekre és a sztárokra ez még inkább igaz: ugyanabban a ruhában nem illik kétszer bálozni. Ezért is alakult ki - elõször külföldön - az az újkori szokás, hogy a híres divatszalonok kölcsönöznek ilyenkor a hírességeknek, természetesen rájuk igazítva a ruhát, kitalálva hozzá a kiegészítõket, hozzá illesztve az ékszert is. Ez mindkét félnek hasznos: a divattervezõ, ahol csak lehet, hírül adja, kiket öltöztet - ez számára reklám - a híresség pedig ingyen öltözékben mulathat.
Az idei Operabálon például S. Hegyi Lucia, Makány Márta, Benes Anita, Héjja János ruhakölteményeit láthatja majd hírességeken a nagyérdemû, de lesznek bizonyára, akik például Náray Tamás öltözékében ropják majd.
A bál nem az az esemény, ahol elsõsorban az avangárd stílusú fiatal tervezõk fantáziadús, ám hordhatatlan kollekciójára van igény, inkább a kissé konzervatívabb, elegáns, de hordható holmik válnak be. Ahogyan Héjja János, az Operabál egyik felkért tervezõje elmondta az MTI munkatársának, külön estélyi ruhadivat sem itthon, sem külföldön nincs, legfeljebb a világmárkák terveznek külön kollekciókat ilyen célra. Az általános divattrendek és a hagyományok érvényesülnek azoknál a divatházaknál is, amelyek kifejezetten az alkalmi öltözékekre szakosodnak.
Akit nem zavar, hogy feltûnést kelt megjelenésével, az persze nagyon szexi, feltûnõen kivágott és botrányos színû holmikat is választhat. Az viszont fontos, hogy a bálozó nõ érezze jól magát a kiválasztott öltözékben. A báli titkok tudói azt szokták javasolni, jó pár nappal a nagy esemény elõtt (akárcsak az esküvõknél) járassák be a nõk a szoknyát, a felsõt, a fûzõt, a melltartót, és a kabátkát - ez utóbbi lehet boleró, stóla is - és ha kiderül hogy kényelmetlen vagy túl meleg, válasszanak másikat.
A báli ruhákra is érvényes, hogy azt kell hangsúlyozni egy alakon, ami szép. A telt keblû nõknek értelemszerûen a dekoltázst, de ne legyen túl merész a kivágás, mert kényelmetlen, ha állandóan igazgatni kell a fûzõt vagy melltartót alatta, fõleg tánc közben. A melltartó ne legyen vadonatúj, de persze sokat használt se. A vadonatújról kiderülhet, hogy kebel alatt nyom - pláne a báli vacsora és a szénsavas pezsgõ után - a régi, jó kényelmes használtnál pedig kínos lehet, ha kilátszik a pántja.
A kis mellû nõk nyugodtan alkalmazhatnak a felsõn masnit, mûvirágot, dupla fodrot, kitûzõt, ami teltebbnek mutatja a keblet. Az alul ducik részére a kifelé szélesedõ, lehetõleg részekbõl szabott, jó anyagból varrt fekete szoknya szinte kötelezõ. Ne takarja el a bokát, ha az szép és karcsú, mert akkor rövidíti az alakot és elrejti a cipõt.
A felsõ, azaz a vállpántos vagy pánt nélküli top és a kis kabát legyen hangsúlyos, színes, csillogó, hogy elterelje a figyelmet a teltebb combról.
Csapott vállú nõ ne viseljen vállnélküli felsõt és stólát se - testmagasságtól függetlenül - mert még csapottabbnak mutatja a vállat. A most divatos boleró, kissé emelt vállcsúccsal elõnyösebb számukra.
Érdemes figyelembe venni, hogy a lurex, a gyöngyözött, hímzett, flitteres, pajettes anyagok, a nehéz brokátok, nylonmuszlinok, az alábélelt düsesz melegítenek, fõleg ha szorosra vannak fûzve.
A külön szoknya és a változtatható, variálható felsõrész azért is praktikus, mert így szinte mindig más öltözékben lehet az elegánsabb eseményeken megjelenni.
A magas sarkú cipõ kötelezõ. A báli retikül mindig kicsi, bársonyból varrt, gyöngyözött vagy gobelinhímzésû, arany csatos. Hátránya, hogy nem fér bele semmi.
Régi trükk, hogy egy szebb, de nagyobb táskában a bálozó hölgy vigyen magával a bálba sminkkészletet, hajlakkot, az arcot felfrissítõ buborékmentes ásványvizet, nedves illatos törlõkendõt, dezodort, tût, cérnát, gyógyszert és tartalék cipõt, és azt hagyja a ruhatárban. A bál vége felé nyugodtan át lehet venni így a régi, de ugyancsak elegáns fekete cipõt, ha szorítana az új szandál. Fõleg a pántokból álló, arany, ezüst, nagyon magas sarkú szandálok kényelmetlenek. Tartalék cipõt azért is érdemes vinni, mert a szandál sarka tánc közben kitörhet.
Hogy milyen gyakran fordulnak elõ apró báli "balesetek", arra jellemzõ, hogy a február 21-i Operabálon "boxutcát" rendeznek be - azaz itt lehet megvarratni a leszakadt gombot, cipõ elsõsegélyt kérni, felfrissíteni a frizurát és megmasszíroztatni a fáradt lábat.
