A késõ római korból fennmaradt törvénygyûjteménynek köszönhetõen tudható, hogy a rómaiak nõi ékszernek tekintettek minden olyan tárgyat és anyagot - köztük aranyat, ezüstöt, gyöngyöt, drágakövet -, amely nem szolgál más célt, mint a test ékesítését. Erre az örökösödési eljárások miatt volt szükség - mondta el az MTI-Pressnek nyilatkozva Borhy László, az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének tanszékvezetõ egyetemi tanára. Az ékszerviselet gyakorlatilag egységes volt a Római Birodalom teljes területén. 
Az ékszerek értéket az ókorban, ahogy napjainkban is, elsõsorban a felhasznált fémek és drágakövek határozták meg. Érdekes módon kisebb értéket képviselt az elkészítésükre fordított munka. A római kori ékszereket taglalva a professzor felhívta a figyelmet arra, hogy el kell különíteni a közvetlenül a testen viselteket azoktól, amelyeket a ruhák vagy a drapériák összetûzésére szolgáltak, illetve a hajat ékesítették.
A Római Birodalomban ötvösmûvészei többféle eljárást alkalmaztak: az arany ékszereket lemezbõl kalapálták vagy öntött eljárással készítették, de ezek a technikákat vették igénybe az ezüst és a bronz megmunkálása során is. A díszítésére olyan eljárások születtek, amelyek kivitelezésével az ötvösök mindmáig sincsenek teljesen tisztában. Ilyen volt a granuláció, amely apró gömböcskék felforrasztását jelentette az arany ékszerek felületére. Kinyújtott fémszálból, drótból is forrasztottak motívumokat, de alkalmaztak áttöréses és véséses technikát is - az utóbbi érdekes fény-árnyék hatást eredményezett az ékszerek felületén. Díszítésre használtak üveget, üvegpasztát, drágaköveket és ásványokat egyaránt. Ezek közé tartozott az ókorban a gagát, a "fekete borostyán", egy viszonylag ritka széntartalmú ásványi anyag.
Alcím: Rózsatövis és varázstáblácska
- Az ékszereket nagyon érdekes motívumokkal díszítették. Az ékköveken megtalálhatók a római mitológia alakjai, az uralkodók képmásai, de barátságra, hûségre utaló szimbólumok, állatalakok és vadászjelenetek is láthatók rajtuk. A vésett ékkövekbõl nagyon sokat megtudhatunk a római kultúráról - emelte ki Borhy László. - A gyûrû, függõ ékkövébe vésett császárportré alapján például megmondható, hogy mikor készült az adott darab, de az ékszer alakjából is megállapítható annak születése ideje. A korabeli ábrázolások tanúsága szerint a gyûrûket nem feltétlenül az ujjon viselték: a pecsételésre alkalmazott köves gyûrûket sokszor nyakba akasztva hordták vagy egy szekrénykében tárolták. Elõfordult, hogy a gyûrût a mutatóujj elsõ ujjpercén viselték. A testékszerek közül van néhány olyan, amely mind a mai napig használatos, és a teljes római kort felöleli. Ilyen például a gyûrû, amely a köztársaságkortól a császárkor végéig kíséri a római kultúrát. Vagy a nyaklánc, amely szintén megtalálható a birodalom teljes területén. Érdekes módon a fülbevaló viszonylag késõn terjed el a birodalomban, ahol a Kr.u. I-II. században még hellenisztikus vagy keleties ízlésvilágú ékszernek tartották. A korabeli szerzõk bizony megmosolyogták a fülbevaló használatát, ez nagyjából a II. század végén változott meg.
Mint a tudós kifejtette, férfiak és nõk egyaránt viseltek ékszereket, de azért meg lehet különböztetni a nemeket. A férfiak nem díszítették magukat fülbevalóval, ahogy nyaklánccal sem. Kivételt csupán a kisfiúk képeztek, akik ötéves korukig nyakukban kis zárható kapszulát hordtak, amelybe különbözõ dolgokat, például varázslat, átok vagy betegség ellen ható amuletteket rejthettek. Aquincumban egy ilyen kapszulából rózsatövis került elõ, de találtak a régészek görög szöveges varázstáblácskát is, amely szintén bajelhárító szerepet volt hivatott betölteni. Karperecet inkább nõk használtak, a nõi viselethez tartoztak a függõk is.
- A függõk esetében is a motívumok legszélesebb körérõl beszélhetünk. Viseltek bajelhárító szereppel felruházott, vésett ékköveket, de megemlíthetõk a szerelmes versecskéket, kívánságokat tartalmazó, ékkõbõl készült táblácskák, amelyeket arany keretbe foglaltak és valamilyen oknál fogva nyakláncon viseltek a korabeli hölgyek. Nagyon érdekesek a fém és a gagát együttes alkalmazásával készült ékszerek. A gagát fekete színû, és kétségkívül igen látványos együttest alkot a sárgán csillogó arannyal. Aquincumban több ilyen ékszer is elõkerült. Gagát és arany felhasználásával készült például az a nagyon tetszetõs ékszer, amely a mitológiai Medúza-fõt ábrázolja arany foglalatban - hangsúlyozta Borhy László.
