A lelet azért meglepõ, mert a radiokarbon módszerrel i. e. 2200-2450 évesnek datált szövetmaradványok a selyem legrégebbi elõfordulása Kínán kívül. Harappa az Indus-völgyi civilizáció (i.e. 2800-1900) egyik legnagyobb városa volt. Már csaknem egy évszázada folynak itt az ásatások - tudósít a Neue Züricher Zeitung internetes változata.
A harappai fonalak közül kettõ az Antheraea assamensis, a harmadik az Antheraea mylitta nevû vad lepkétõl származik. Míg az elõbbi Asszámban és Bengáliában honos, az utóbbi elsõsorban az indiai szubkontinens nyugati, trópusi részén. A kokonszálak felületükben és keresztmetszetükben különböznek egymástól. Mivel a fonalmaradványok két fajtól származnak, az elõállítás is többféle lehetett.
Messzemenõ következtetéseket lehet levonni ebbõl a leletbõl. Eddig az antik világ korai selyemleletei mindig bizonyítékul szolgáltak arra, hogy az adott terület - Európa, Egyiptom vagy Közép-Ázsia - már akkoriban összeköttetésben állt Kínával. Most azonban kézenfekvõbb, hogy az import az Indus-kultúrából származott.
Itt ugyanis nyilvánvalóan már az idõszámításunk elõtti harmadik évezred közepén elõállítottak vadselymet, méghozzá két különbözõ lepkefaj kokonjait felhasználva, és különbözõ technikákat alkalmazva. Ebbõl egy bizonyos fokú professzionalizmusra lehet következtetni. Mindenesetre a jövõben nem lehet már minden korai nyugati selyemleletet automatikusan "made in China" felirattal ellátni.
